MTK legendárium | 87. rész

1944. augusztus 15. Sötét lap az MTK almanachjában, mert ez Brüll Alfréd hivatalos holttá nyilvánításának napja. 7 rész. Szekrényessy Attila sorozata.

A Kecskeméten működő városi téglagyár területére 1944 júniusától kerültek deportált zsidók. A budapesti Rökk Szilárd utcai Toloncházból – számos prominens társával egyetemben – Brüll Alfréd is ebbe, az úgynevezett „személytelenítő” táborba került. Sós Endre, mint szemtanú így emlékszik a június közepi napokra: „A mi csoportunkba került a Rökk Szilárd utcából, a kisegítő toloncháznak felhasznált Rabbiszemináriumból a kecskeméti téglagyárba Révész Béla, a kitűnő író, Brüll Alfréd, a magyar futballsport nagy fellendítője, dr. Barabás Béla, az ismert közgazdasági újságíró, Korvinyi Vilmos, a budapesti villamosvasutak neves mérnöke, Kardos István, a legszemfülesebb színházi riporter, Gellért Lajos, a magyar színművészet büszkesége, Föld Aurél és Fodor Tibor, két régi újságíró és még néhány hírlapíró, ügyvéd, mérnök.”

A gyűjtőtábor rövid időn belül az ország egyik legkegyetlenebb helyeként vált hírhedtté. Aki ide került, tisztában lehetett reménytelen helyzetével. Az úgynevezett „személytelenítés” során a deportáltat megfosztották minden személyes iratától, kilétét igazoló okmánytól és a brutális csendőri beavatkozás nyomán (még náluk lévő) értéktárgyaiktól is. Sós, a szemtanú precizitásával így írta le a szabadrablás folyamatát: „Láttam, amikor a halálra szánt deportáltakat verték véresre, hogy így az aranyat jelentő jegygyűrű-zsákmányhoz megfélemlítéssel hamarabb hozzájussanak.”

Ez várt az MTK elnökére is. Nem tudni maradt-e személyes értéktárgya, ha igen, azt itt bizonyosan elveszítette. A nehéz fizikai munka, éheztetés és állandósuló ütlegelés még a legerősebbeket is megtörte. Arról pedig, hogy a szerencsétlen táborlakók elveszítsenek minden reményt, maga a főparancsnok gondoskodott. Annak érdekében, hogy reálisan el tudjuk képzelni az MTK legendás elnökének utolsó magyarországi napjait, érdemes felidézni a szemtanút, ki hűen ábrázolja Zöldi Márton táborparancsnok személyén keresztül a téglagyári tábor borzalmas viszonyait:

(Zöldi Márton) „Fehér vászon egyenruhát viselt német rangjelzéssel és SS sapkával. A kezében pedig korbács volt, amellyel hol itt, hol ott vágott bele a gettólakók arcába. Zöldi a kecskeméti deportálóállomás fővezéreként legénykedett ezekben a napokban. Ő volt a legeslegszörnyűbb magyarországi téglagyári gettó teljhatalmú ura. (...) Zöldi Márton rendeletére a deportálótábor hullajelöltjei kalap nélkül tartoztak járni, Auschwitz e kecskeméti előszobájában, ahol akkor egyszerre hatezer ember sínylődött. Ha sorakozót vezényeltek, néha órák hosszat kellett hajadonfővel ácsorognunk a tűző júliusi napon. Tucatjával estek össze az emberek. Napszúrási és hőgutaesetek tízpercenként voltak napirenden. Kétszer huszonnégy óráig voltam Zöldi Márton poklában. De ezt a kétszer huszonnégy órát sohasem felejtem el. Enni nem adtak, Zöldi úr sajnálta tőlünk a falatokat. A kutak fertőzöttek voltak. Egyik tifuszos eset a másikat követte...

Ezt olvastad már?